Télies időjárás Újvidéken (Ótos András felvétele)
– Jaj, de jó, elkezdett esni a hó! – mondja tegnap az egyik interjúalanyom, kipillantva az ablakon.
– Esik ez a nyavalya, más már nem is hiányzott – csípek el egy beszélgetést hazafelé.
– Anya, anya, képzeld esik végre a hó! – kiabálják boldogan a lányaim, amikor betoppanok a házba.
Ugyanaz a délelőtt, ugyanaz a történés, ugyanaz a hóesés, különböző reakciók. Mennyire igaz, hogy tőlünk magunktól függ, milyen körülményre miként tekintünk. Hangulatunkat nem az fogja meghatározni, hogy milyen történések zajlanak körülöttünk, milyen események vesznek körül bennünket, hanem hogy mi miként reagálunk rájuk. Ha úgy gondolunk a hóra, hogy tél idején időszerű esnie, és eszünkbe jut, milyen tisztának tűnik akkor minden, mennyit játszhatnak a hóban a gyermekek, mennyire kell ez a földnek, a vetésnek, akkor csak jó érzésünk kerekedhet. Ha viszont ugyanerre a hóesésre úgy tekintünk, mint egy szükséges rosszra, mert majd el kell takarítani a ház elől, vagy csúszik tőle az út, vagy csurogni fog az eresz, akkor biztos, hogy kellemetlen érzések támadnak bennünk. Szerintem érdemes odafigyelni arra, mire hogyan gondolunk, hiszen mi magunk vagyunk felelősek azért, ahogyan érezzük magunkat. Hurrá, esik a hó!
