A királyok gyakori szereplői a meséknek. Persze mások is, köztük kedves és jólelkű vagy épp gonosz egyedek. Különös állatokból és növényekből is akad bőven a mesevilágban: hasznosakból, szeretni valókból és természetesen a veszedelmes, ártalmas fajokból is. A jók mellett szinte mindig megjelennek a rosszak: rémek, szörnyek, ördögök meg ilyenek. Az elrettentő, de a segítőkész és barátságos alakok közül nem hiányoznak az emberek sem. A gyerekek figyelmét azonban az utóbbi időben nem igazán köti le egyik csoport se, a hosszúra nyúlt mesék meg pláne nem. Hiába a sok-sok izgalmas fordulat és a happy end, egy idő után unni kezdik a történetet. Inkább a rajzfilmek vagy a netes játékok vonzzák őket. A hozzájuk szóló könyvek szereplői így egyre inkább háttérbe szorulnak. Nagy kár, mert a felnőtteknek írt művekben már nem találkozni kedves törpékkel, rafinált kismalacokkal vagy épp parazsat habzsoló csodaparipával, sem varázspálcával. Ezekben a könyvekben egészen más világ várja az olvasót. A felnőtteknek szánt szövegekben már az emberek a szörnyek (nem a hétfejű sárkányok), a gonoszok (mint egyik-másik útonálló manó) és az álnokok (akár a boszorka). Egymással szemben, talán mondani sem kell.
