Régi időjárás-jelentéseket olvasgatok. Nagyon régieket is. Egy öreganyám korabeli kalendárium sorra veszi több száz évre visszamenően a januári időjárást. Mivel ezerpárszáz környékén még nem voltak meteorológiai jelentések, a népi megfigyeléseket jegyezték föl, töredékekben lehet ilyen mondatokkal találkozni, hogy: „1042-ben a nagy hidegtől sok háziállat megfagy.” 1234-ben a nagy hidegtől „a pincékben megfagyott a bor, s ezt a korcsmárosok jég formában árusították.” Nem így 1328-ban! „Az időjárás csodákat művel: a fák kivirágoznak.” 1673 januárjában szintén meleg volt az év első hónapja: „Januáriusban szántottak és vetettek.” Aztán 1833-ban ismét rendkívüli hideget jegyeztek, megfagyott a kutakban a víz. Az 1960-as évek elején igazi telek voltak, januárban téli hideg, sok havazással. Ezt már apám följegyzéseiben olvasom.
Jó ezekben a régi füzetekben keresgélni. Sok tudás bújik meg a sorok között. Milyen kár, hogy könnyen elfelejtjük a több emberöltő alatt összegyűlt tapasztalatot, megfigyelést, tudást! Talán, ha emlékeznénk, egyszerűbb volna az életünk. És talán könnyebben tudomásul vennénk, hogy vannak tőlünk független törvények.
