Mobiltelefonja ma már mindenkinek van. Az üzletembereknek több is. Amikor tárgyalnak vagy ülésen vannak, kiteszik maguk elé mind a hármat, négyet. Kíváncsi vagyok, mit csinálnának, ha mind a négy egyszerre csörögne, és mind a négy roppant fontos hívás volna. Négy füle ugyanis az embernek nincsen.
Nekem csak egy mobiltelefonom van, néha az is sok, különösen, ha korán reggel csörög, vagy éppen akkor, amikor a vécén ülök. Azt írtam le, hogy csörög, pedig a mobiltelefonok nem csörögnek, hanem muzsikálnak. Komolyzene szól az egyikből, a másikból rock, a harmadikból a Cécó.
Az én mobilom nyarvog. Nem tudom, hogyan került bele ez a macskahang, mert előtte nálam is muzsika szólt, de amikor először meghallottam, nemcsak hogy meglepődtem, hanem el is mosolyodtam. Alvó kutyáim pedig felemelték fejüket, annyira hű nyarvogás volt.
A hangot nem cseréltem le, és úgy döntöttem, hogy nem is fogom. El is árulom, hogy miért. Azért, mert bárhol és bármikor megszólal, legyen az bolt, városi autóbusz, bank, utca, vendéglő, a macskanyarvogás hallatán az emberek először körülnéznek, keresik a macskát, majd amikor látják, hogy készülékemből jön a hang, széles mosoly ül arcukra, sőt egyesek fel is kacagnak.
Szeretem, ha mosolyognak körülöttem az emberek, boldogít, ha szürke hétköznapjaikba telefonom akár egy másodpercnyi vidámságot varázsol.
