Mintegy tíz napja a Politika című lapban egy számadatot lehetett találni, amely, ha pontos – márpedig manapság minden adatot legalább némi fenntartással illik fogadni – egy csinos kis matematikai műveletet enged elvégezni. Az adat vélhető pontosságán javít a tény, hogy a cikkben az egészségügyi miniszter szájából hangzik el.
A déli tartományban – mondta ő – az anyaország közel 5000 egészségügyi dolgozót tart fizetési listán.
Kezdek számolni. 5000 a 100 000 polgárra, az fejenként 20 páciens. Ha fele orvos, a másik fele nővér, a dokik fele pedig általános orvos, akkor egy rendelőben az orvosra és a nővérre 80 lakos jut. Ha ezek fele egészséges, tehát általában nem járnak az egészségházba, a többiek fele pedig csak elvétve, akkor már csak 20 páciens marad. Ha pedig az utóbbiak átlagban havonta egyszer látogatják meg az orvost, akkor 20 napon egy-egy beteg néz be, egy hónap 10 teljes napján pedig üresen kong a váróterem. Ha az általános orvosok száma kevesebb, és a lehetséges páciensek száma mondjuk havi 40, az sem sok. Legalábbis ahhoz viszonyítva, hogy mennyien várakoznak a dokimnál, amikor, előre bejelentett terminusban, éppen be szeretnék jutni hozzá.
