A cinegének köztudottan nincsen cipője. Mert a varga – nagyurak kegyeit és nyilván pénzét keresve – a kis akárki fiát elhanyagolta. Csizma nélkül pedig nem ajánlatos hosszú útra kelni. Ezért maradhatott itthon télire is a madárkánk, gondolván, hogy fázós lábbal is jut némi élelemhez, vagy ha mégsem, majdcsak segít rajta magvakkal az ember.
Úgy tudom, a verébnek sincs cipője, ám ő el sem ment a vargához, meg olyan közönségesen szürkésbarna, hogy szóra sem érdemes, s bizonyosan a jég hátán is megél, nem úgy, mint a színes madártársa. Ezért lehet az, hogy a verebek hiába ugrálnak itt naphosszat a fák ágai között, mégis amazokat lesem, színes fölvillanásukat, hiszen tavalyelőtt már novemberben csipegették a napraforgót, jártak sokan és gyakran, s a tél végéig egész zsákkal elfogyasztottak, most meg kóstolóra sem röppennek erre, pedig hát január, február, itt a nyár...
Vajon mennyivel tudhatnak többet ők a világról – zord vagy hűvös télről –, mint mi? Esetleg csizmátlanul is útra keltek? Betelt számukra a pohár? Vagy csak a csizmás nagyurakat követik mezítlábasan? Mindenesetre készen áll számukra az eledel, mert rossz az, ha váratlan vendégként érkeznek, de talán még rosszabb, amikor terítve az asztal, a vendég pedig még estére sem jön meg.
