„Végre pihenhetek” – gondoltam naivan, miután az ápoló a sürgősségin begipszelte a törött kezem. A meghökkentőnek tűnő öröm csak néhány percig tartott, mert rögtön hozzá is tették, ha nem forr rendesen össze a kézközépcsont, újra eltörik, és fémmel rögzítik. A nyugodt pihenésnek az öltözködés is véget vetett, mert az sem ment. Akkor még nem is tudtam, hogy ez csak a kezdet...
A törés után a kezem (négy nappal később ballagtam be a kórházba) újra feldagadt amikor az ápoló helyretette a csontot és begipszelte a kezet. Estére tisztességesen feldagadt, nyomni kezdte a gipszet. Négy nap után enyhült a fájdalom, akkor először sikerült két és fél óránál többet aludnom egyhuzamban. Ha éppen nem az alvással bíbelődtem, akkor a kilincseket voltam képtelen megfogni, zacskót cipelni, fürödni, a számítógép egerét használni, ételt vágni, villát fogni...
Műteni nem kellett, már nem fáj, pár nap múlva le is veszik a gipszet.
Akkor végre pihenhetek...
