Este fél tíz. Valaki csönget. Kimegyek a bejárati ajtó elé:
– Ki az?
– Jöjjön ide, asszonyom! – mondja a sötétből egy férfihang.
– Nem megyek, mondja meg, mit akar – mondtam határozottan, mert már megedzettek a pártaktivisták, akik megállás nélkül csöngetnek, és osztogatják a szórólapjaikat.
– Jöjjön ide, van egy értesítésem! – erőszakoskodik a férfihang az utcáról.
– Nem érdekel semmilyen értesítés – mondom, és máris fordulok be az ajtón.
– De asszonyom, a közlekedési rendőrség keresi – mondja a férfi.
Kimentem, és elnézést kértem. A ház előtt állt egy rendőrautó, benne egy rendőr, a másik pedig egy fehér papírt meg egy csekket lobogtatott előttem:
– Asszonyom, bírósági végzésünk van, magának börtönbe kell menni!
– Na, nem megyünk olyan sebesen a börtönbe – mondom. – Lássuk, miről van szó.
– Nem fizette ki a gyorshajtásért kirótt büntetést, illetve annak a felét, és ezért három nap börtön jár – mondja a rendőr.
– Nem kell azonnal börtönnel fenyegetőzni, ki lehet azt fizetni. Vagy nem?
– De, ki lehet, mikor tudja kifizetni? – kérdi a rendőr.
– Holnap, amikor kinyit posta, de mondja már meg, mi ez az egész. Ma állami ünnep van, és este fél tíz.
– Hát kérem, mi dolgozunk, ha állami ünnep van, ha nem.
