Semmelweis Ignácot az anyák megmentőjének tartják. Nem ismerte ugyan a baktériumokat, de tapasztalatból rájött, hogy ha az orvosok gyakran mosnak kezet klóros vízzel, ha a betegágyakon gyakran cserélik az ágyneműt, ha rendesen és gyakran takarítják, szellőztetik és napoztatják a betegszobákat, csökkenthető a gyermekágyi láz halálozási aránya.
Hatalmas ellenállásba ütközött az általa képviselt rend. Nem is alkalmazták másutt, csak amikor már az orvostudomány beazonosította a kórokozót. Saját kórházában a szabályok be nem tartását elbocsátással büntette.
A kézmosás nemcsak akkor és a kórházban volt fontos, hanem mindennap és mindenkor.
Gyakran elnézem az autóbuszokat, a vendéglőket, a burekosokat, az utcai hamburgerárusokat. Hát... Nagyon éhesnek kell lennem, hogy vegyek valamit.
A legszörnyűbb a vonat. Nekem a vonatozásról csak olyan emlékeim vannak, hogy az ablakon nem lehet kilátni, a vécét meg – bár van minden vagonban belőle –, ha csak lehet, el kell kerülni. De mocskosak voltak az ülések, a padló, úgy egyáltalán minden.
De most már vannak szép orosz vonatok. Tisztán kaptuk őket. Rajtunk múlik, hogy ilyenek maradnak-e, meg hogy a takarítószolgálatokat úgy ellenőrzik-e, ahogyan azt a 19. században Semmelweis professzor tette.
