2025. február 27., csütörtök

Jó reggelt! (2016-03-03)

Tolsztoj 1881-es „életfordulata” után csak publicisztikai és vallásbölcseleti szövegeit tartotta értékes munkáknak, illetve az erkölcsi maggal rendelkező irodalmi műveit. Ennek a jegyében korábbi műveit „megtagadta”, még a Háború és békét is, amit sokan a világirodalom legjobb regényének tartanak. Az író 1891-ben nyilatkozatot tett közzé az újságokban, hogy lemond 1881 után írt munkáinak kiadási jogáról és feljogosít mindenkit Oroszországban és külföldön, hogy „…ellenszolgáltatás nélkül kiadja vagy színpadra vigye valamennyi művét”.

Élete utolsó napjaiban – barátja, a tolsztojánus Csertkov hitelességre intő szavai után – megváltoztatta a végrendeletét, és művei kiadásának már akkor is milliókat érő szerzői jogát az „emberiségre”, konkrétan Csertkovra mint végrehajtóra ruházta, akit sokan számító ideológusként jellemeznek. A Tolsztojnak tizenhárom gyermeket szülő feleség, Szofja Andrejevna megtámadta a végrendeletet. Az orosz parlament a nagy háború, az első világégés előestéjén végül úgy döntött, hogy a kiadói jogok az özvegyet illetik meg.

Az emberiséget” képviselő Csertkov tehát veszített, a konkrét emberekből és nem üres eszmékből álló valóságos emberiség viszont nyert e döntés nyomán, hiszen Tolsztoj műveit az egész világon ma is mindannyian haszonnal és élvezettel olvashatjuk.

Magyar ember Magyar Szót érdemel