Számomra a reggel 6 órakor kezdődik. Másoknak 8-kor, megint másoknak 10-kor, vagy délben. Ez az ember vérmérsékletétől függ, meg attól, hogy mennyire tiszteli a másikat. Mert ha én felkelek hatkor, a párom pedig tízkor, akkor nem tudunk nyolckor együtt reggelizni. Ha viszont nem tudunk nyolckor együtt reggelizni, akkor délben sem tudunk együtt ebédelni, és a délutáni teázás is elmarad, és a vacsora is belecsúszik az éjbe.
Ne értsenek félre, ez nem rám és páromra vonatkozik, hanem úgy általában. Úgy látom, hogy az életünkben semmi rend sincs, ugyanakkor megköveteljük, hogy a körülöttünk levők rendet tartsanak. Pártok, egyházak, szervezetek... Sehol sem lehet rend, ha abban a kicsi kis közösségben, amelyet úgy hívnak, hogy család, nincsen rend. Ha ebben a pirinyó közösségben minden felborult, ha ezen atomnyi részecskékként – ugyanis az univerzumhoz képest csupán ekkorák vagyunk, de még ekkorák sem – nem tudunk egymással kommunikálni, akkor elvesztünk.
Ezért javaslom, hogy beszélgessünk, legyünk őszinték egymáshoz, a másikban ne lássunk ellenséget, barátkozzunk.
És keljünk fel idejében.
Ne délben.
