Van, hogy az ember reggel annyira bal lábbal kel fel, hogy a jobb lábán is ellenkező irányba sorakoznak fel az ujjak.
Ilyenkor általában az idő is borongós, a hűtőszekrény is üres. A boltban is sor van, a szomszédasszony is pont akkor adja elő a kasszánál a legújabb politikai összeesküvés-elméletét, amelyben elmagyarázza, hogy miért kell megint szavazni. Ezután apró után kutat, ezzel még vagy 5 perccel tovább feltartva a sort.
Még szerencse hogy szombat van, dolgozni nem kell.
De pihenni sem lehet, mert a másik szomszéd most szerel valamit a lakásban, zúg a fúrógép, jár a kalapács, közben meg bömbölnek a balkáni turbofolk gyöngyszemei.
Délutánra a csinnadratta abbamarad, lehet akár olvasni is. Nem, van attól jobb: muzsikálni. Előkerül a hangszer, fél óra után azonban csörögnek az ajtóban. Túl hangos, meg mit képzelek magamról, nem cirkusz ez, itt emberek élnek, dolgozó polgárok, akik pihenni akarnak.
Ekkor adtam meg magam. Legyőzött egy szombat.
