Arra érek be az egyik belvárosi bevásárlóközpontba, hogy a feldühödött vásárló magából kikelve kiabál a kasszánál ülő szende kislánnyal. Rögtön arrafelé veszem az irányt, mert nem nagybevásárlásra érkeztem, csupán elemet akartam venni, s azt a kasszánál tartják. Kapóra jöttem a felháborodott vásárlónak, azonnal el is mondta, mi bántja, sőt karon ragadott, hogy nézzem meg, micsoda szemtelenség folyik.
Egyik dobozos sörfajtára ki van írva, hogy most akciósan 47 dinár. Míg indulatosan magyaráz, megjelenik mellettünk a fent említett szende kislánnyal egy másik, szintén huszonéves forma filigrán fiatal hölgy, aki csak azt tudja sorolni, hogy ők itt csak alkalmazottak, a főnök nincs itt, ők nem tudnak mit tenni.
Végül megegyeznek, hogy megsemmisítik a számlát, amelyen a 47 dináros sört 72 dinárért számolták el a férfinak, mert a kasszába ez volt betáplálva. Az meg, ezen annyira kiakadt, hogy hagyta az egészet, és vásárolt apatini sört, az elsőre kiválasztott olcsó helyett.
Én következtem. Kezemben szorongattam a négy kis elemet. A kislány alig hallhatóan mondja, 520 dinár. Mire én is felháborodottam: milyen 520 dinár, amikor itt van kiírva mellettem, hogy az ára 499,99 dinár. Hát akkor most mi legyen? – kérdezte. Azt válaszoltam, vagy ideadják 500 dinárért vagy mentem. Kisebb tanácskozás után elkaptam az árut.
Ha több mindent vettem volna, biztosan észre sem veszem, hogy átvernek. Hányan vásárolhatnak még így Szabadkán az Idea Corvin Mátyás utcai épületében?
Gyanútlanul.
