A relativitás elméletének lényegét már sokan sokféleképpen magyarázták, és a hétköznapi ember, aki nem szeretne belemélyedni komolyabb eszmefuttatásokba, egy kérdő mondatba összesűríti az egész teóriát. Ez a kérdés, a MIHEZ KÉPEST? Ez fogalmazódott meg bennem is a minap, amikor a városi hőségben felfrissíteni szándékoztam magam, és meglátogattam a tavunkat. A szél erősen fújt, a víz hullámzott, és annak ellenére, hogy hétvége volt, csak néhány elszánt személy – zömében gyerekek – lubickolt a habok között. A parton a nap éget, a szél hűvösen simogatja a testeket. A vízbeereszkedéskor azt is megállapítottam, hogy a víz is hideg, de nem annyira, mint a szél által kevert levegő, viszont hidegebb, mint a legutóbbi fürdőzésem alkalmával. Azután kijöttem a vízből, és megállapítottam, hogy a parton, ha fúj a szél, ha nem, hidegebb van, mint a vízben. Viszont, amikor másodszor is úgy döntöttem, hullámok közé vetem magam, meg kellett állapítanom, hogy mégis a víz a hidegebb. És így tovább a végtelenségig. Az az enyhe sokkhatás, ami éri az ember szervezetét, amikor beér az új közegbe, na, az a relativitás elméletének vízparti bizonyítéka, hogy mi milyen azt nem egyszerű megállapítani, de ha van mihez hasonlítani, akkor már behatároljuk. Nem pontosan, de a szervezetünk megmondja, hogy igen vagy nem... Csak el kell döntenünk, hogy mihez képest...
(Képünkön a Topolyai-tó – Forrás: mojabackatopola.rs)
