Nem lehet napszámost kapni, nincs, aki a kertészetekben dolgozzon, nincs kőműves, nincs ács, nincs segédmunkás, nincs, aki leszedje a gyümölcsöt, felszedje a krumplit, de számítógépes szakemberekből is hiány van, és sorolhatnánk tovább. Mindeközben pedig arról beszélünk, hogy mekkora a munkanélküliség, hogy a dolgozók ezreit bocsájtják el hamarosan a nagyvállalatokból, a közszférában is folyamatos a leépítés.
Valami nagyon nincs tehát rendben, ha egyfelől, aki keres, nem talál magának megfelelő munkaerőt, másfelől az állástalan meg nem talál munkát.
Nemrégiben egy állásbörzén a vállalkozó fémesztergályost keresett. Persze ez hiányszakma, ezért azt mondta, neki már az is jó, ha valaki tényleg dolgozni akar, majd ő megtanítja. Bevallotta, az a tapasztalata, hogy 10-ből 9-en nem is gondolják komolyan, hogy legyen tartós pénzkereseti lehetőségük. Megdöbbentett.
Sajnálom, hogy nem kérdeztem meg, mekkora fizetést ígér a kezdőknek. Mert szerintem azért nincs napszámos, se segédmunkás, mert nem lehet annyit ezzel a munkával keresni, hogy meg lehessen belőle élni. Kevés pénzért ma már nem hajlandóak az emberek dolgozni.
Inkább külföldre mennek, ahol az nem képezi a vita tárgyát, hogy mennyit kell dolgozni. Mindenki tudja, hogy sokat. Igaz, sokkal több pénzért, mint itthon. Mi a megoldás? Marasztalni kellene mindenkit, csak lenne mivel.
