Szeretek biciklizni, ezért az elmúlt negyven évben már sokfajta biciklim volt. Kezdve a háromkerekű kis biciklitől a pótkerekes gyerekbiciklin át a többféle verseny-, hegyi- és utcai kerékpárig. Ezek között voltak női és férfi biciklik, újak és használtak, jók és rosszak. Volt olyan, amellyel élvezet volt a biciklizés, de olyan is akadt, amivel kínszenvedés, és csak akkor ültem a nyergébe, ha nem volt más választásom. Ezért már elég korán megtanultam, hogy a kerékpárok között az a legjobb, amely kényelmes és műszakilag kifogástalan állapotban van. Az életkora, a márkája és a kinézete pedig többnyire teljesen lényegtelen. Továbbá azt is megtanultam, ha bringát akarok venni, akár újat, akár használtat, csak olyanért szabad pénzt adni, amely az előbbi feltételeknek teljes mértékben eleget tesz.
Az elmúlt hetekben viszont tanultam valami újat is bicikli-ügyben. Nemcsak azt számít, hogy milyen bicajt veszel, hanem az is, hogy hol vásárolod meg. A tavaszon a lányom – a kíséretemben – vett magának egy márkás utcai kerékpárt egy olyan boltban, ahol a biciklin kívül sok minden mást is árusítanak. Aztán egy hónap múlva mindannyiunk nagy meglepetésre szétesett az egyik kézi váltó az egyébként kiváló biciklin. Miután elvittem a szervizbe, gyorsan kiderült, hogy rosszul szerelték össze a biciklit a boltban. A szervizes szakember a hiba elhárítása mellett még néhány dolgot megigazított a bringán, ami szerinte helytelenül volt beállítva. Majd azzal a jó tanáccsal adta vissza, hogy legközelebb csak szaküzletben vegyek kerékpárt, ahol olyan szakemberek szerelik össze a bringákat, akik tényleg értenek is hozzájuk. Azt hiszem, hogy igaza volt.
