Az egyik szerb ismerősöm, szegény, a minap ziccerre szaladt. Egy „átolimpiázott” nap után ugyanis megkérdezte tőlem, hogy mi újság?
– Van már egy érmünk...
– Hogyhogy?
– Hát cselgáncsban született egy koszovói arany...
Csak félig vette a lapot az illető, hiszen a tévéből is az csorgott, hogy szerb sportolónak nem szabad együtt dobogóra lépnie egy koszovói versenyzővel. A szerbiai politikum részéről mindez csak ajánlás, hiszen véleményem szerint nincs az az isten, hogy például egy aranyérmet nyerő szerb sportoló nem várná meg a felcsendülő himnuszát csak azért, mert egyik, vagy másik oldalán épp egy déli tartományból jövő vetélytárs állna...
A minap felhívott az egyik tévés kolléga, aki egy műsorba hívott meg, melynek a témája a sport és a politika kapcsolata lesz. Szívesen elfogadtam a meghívást, különösképp azért, mert belegondoltam, mi is a különbség a magyarok eddigi négy aranya, egy ezüstje meg egy bronza és a szerb sportolók kudarcsorozata között. Természetesen az, ki mennyit fektet országa sportjába.
Sport és politika. Immár ezek sem elválasztható fogalmak.
