A minap a pakolgatás során a konyhám egyik eldugott szegletében egy sosem használt kancsóra lettem figyelmes. Évekkel ezelőtt kaptam. Fura fedele van, rugóval lenyomható. Addig kutattam a neve alapján az interneten, hogy rájöttem, egy annyira nem is olcsó, úgynevezett french press coffe nevű kávékészítő kütyü tulajdonosa vagyok. Ebben a ránézésre egyszerűnek tűnő szerkezetben nagy körültekintéssel kell kávét készíteni: frissen őrült kávészemek kerülnek az aljára, rá megfelelő hőmérsékletű víz, majd pontosan négyperces várakozás után óvatosan, lassan kell lenyomni a rugós, szűrővel ellátott fedőt. Azután pedig máris élvezhető a kávé. Most, hogy így megvilágosodtam, már azt is tudom, hogy ennek a cégnek van olyan kávégépe is, ami alulról felfelé készíti a nedűt, és olyan is, amely légnyomással működik. De a piacon immár található olyan gép is, amely a pörkölt kávészemek és víz elegyéből szirupot készít, s ezt a sűrű szirupot lehet azután tetszőleges vízmennyiséggel a nekünk leginkább megfelelő állagúra hígítani. És ne gondolják, hogy nincs okostelefonos applikációval irányítható kávégép.
Mert van.
Mindezek után elképzeltem, hogy egyszer lesz egy szép nagy konyhám, és a pulton sorakoznak a csodaszámba menő kávégépek. Aztán előveszem a dzsezvát, és főzök magamnak egy török kávét.
