Ragaszkodom a vízhez. Elsősorban (számomra természetes módon) a természetes vizekhez. Valahogy úgy hozta a sors, hogy bárhol is jártam iskolába, az a település közelében volt egy tó vagy folyó. A tenger közelsége pedig magától értetődő módon ad egy pluszt az embernek. Az ilyen helyekre visszavágyik az ember. Mintha a levegő is másmilyen lenne, és az emberek arcáról is más olvasható le. A por is más. Számomra elképzelhetetlen az élet egy olyan városban, ahol nincs semmilyen összefüggő vízfelület. Egy szökőkút is megteszi, csak a hangját halljam a víznek. Színtelen, íztelen, szagtalan, szoktuk mondani, de így is nagy hatással van mindenkire (és most nem csak az ivásra gondolok).
Amikor az úszás kerül szóba, szintén ragaszkodom a természetes vizekhez. Ugyanakkor azt is el kell mondani, hogy ilyenkor, szeptember elején egy úszómedence is aranyat ér. A tavak, folyók vize már lehűlt, a fürdőidény a legtöbb helyen csak másfél-két hónapig tart, míg egy uszodában ez hosszabb ideig elhúzódik, arról nem is beszélve, hogy fedett uszoda esetében pedig ugye egész év folyamán lubickolhatunk. És akkor a termálfürdőről is szót ejthetnénk; de ezt általában igyekszem elhallgatni, mert ilyenkor irigykedni kezdek...
