Váratlan ünnep – mondja a készülék, valamilyen hirdetés részeként. Lehet-e? Szerintem nem! Az ünnep nem lehet váratlan, hiszen az ünnep lényege az, ami előtte és utána történik. Az ünnep önmagában nem elég, mert nem pillanat, hanem folyamat. Az ünnepnap hétköznappal kezdődik. Péntekkel, ragtapasszal az ujjunkon, visszerekkel, zsíros hajjal, körömgombával, mindennel, ami van, és amit elhagyni, felejteni, szeretnénk. Az ünnepnek csak úgy van értelme, ha igényt, vágyat érzünk átlépni a hétköznapokon, a gáz- és villanyszámlákon, vagy azon, hogy cserepes az ajkunk, táskás a szemünk alja, és büdös a szánk. Kívánni, remélni kell az ünnepnapot, amely előtt nem lehet bármit tenni, csupán a dolgok szoros rendjét követve kivárni. Megalázkodva felmagasztalódni. Fel kell menni a lépcsőn, hogy önmagunk fölé emelkedve, már ne lefelé, hanem a csillagok felé nézzünk. Az ünnep csak a tévéreklámban lehet váratlan, csak ott csilloghat, villoghat minden előzmény nélkül céltalanul és légből kapottan. Az ünnep kiszámítható, szigorú és feszes, míg a reklám hamis és meglepő. Ez a dolga. Nem több, mint a kíváncsiság felkeltése, a fogyasztás növelése, a függőség kialakítása és semmi más. Az igazi ünnep bentről jön, és mindig van benne egy szemernyi bánat is, nem pedig neonfényes vakítás.
