Valahogy mindig úgy jön ki a lépés, hogy a nagyszünet idejében haladok el egy középiskola előtt. A diákok az iskola előtt beszélgetnek, uzsonnáznak. És jól láthatóan különálló köröket alkotnak. Nem kell a hangjukat hallani ahhoz, hogy rájöjjünk, melyik kört alkotják a szerb és melyiket a magyar gyerekek. Merthogy bármennyire is azt szeretnénk hinni, hogy a közös iskola összekovácsolja őket, a látottak szerint mégsem keverednek egymással. Szóval ott állnak a magas sarkú cipős, begöndörített hajú, erősen sminkelt lányok pocakvillantós pólókban (ilyen ruhadarabot viselni az én középiskolás időmben tilos volt), mellettük pedig külön kört alkotnak a natúrabb társaik. Fiúknál ugyanígy. A fiúk egy része harsányan beszélget, nagyokat csap egymás vállára. A fiúk másik része pedig a szünet leteltével az ajtónál előre engedi őket, amikor vissza kell térni az osztálytermekbe.
