A tanévkezdésnek szinte mindig velejárója a több évtizedes kérdés: vajon szükség van-e a nyolcvanas évekig kötelező iskolaköpenyek újbóli bevezetésére vagy sem? A mellette érvelők szerint az uniformis eltakarja a szociális különbségeket, az ellenzői pedig azt állítják, az uniformistól nem lesz jobb a világ. Bizonyára így van, de attól sem lesz jobb – sőt meggyőződésem, hogy rosszabb lesz a világ –, ha meztelen derékkal, piercingjüket mutogató köldökkel ülnek be a fiatal lányok az iskolapadba. Nem a ruha teszi az embert, hangzik a szólás, de sokat elárul róla, tesszük hozzá sokan.
Az iskola nem a divatbemutató helye. Ahogy a bíróságra, az egészségügyi intézményekbe nem engednek be, ha nem megfelelően van az ember felöltözve, az iskolába se kellene beengedni a gyereket.
A napokban szemtanúja voltam, hogy halásznadrágban jelent meg egy férfi az állampolgársági eskütételre. A szabadkai főkonzulátus munkatársai közölték, hogy csak az alkalomhoz illő ruhában lehet megjelenni az eskütételen. A férfi nem értette a helyzetet, pedig volt vagy 50 éves.
Hát, ilyen lesz a világ, ha gyermekkorban nem tanítjuk meg, hol, milyen ruhában illik megjelenni. Ezért támogatom az iskolaköpeny újbóli bevezetését, még ha vannak is hátrányai.
(Fotó: Illusztráció/Rey Alvarado/ptleader.com)
