Másnap van. Ilyenkor minden más. Másnap fáradtság van, por és nyomás az ember mellkasán, enyhe kétely és zsibbadás a karban, amely fegyvert, kardot, zászlót, virágot vagy tollat tartott. Fülünkben rossz, hazug fütyölés. Mégis, a másnap lényeges, mert kijózanít, mert értelemmel tölti meg azt, amit érzelmekkel fűtve tettünk. Másnap a szerető nő aggódva megdorgál és utunkra enged, hogy bízva bízzunk eszményeinkben és kételyeinkben is. Milyen felemelő: A sajtó legyen szabad. Milyen demokratikus, barátságos távlatokat nyitogató: Hazudni nem szabad. Harcodban is, mely nem más, kedves tollforgató kolléga, mint értékrended meggyőző elmondása, milyen felemelő és az emberi jóérzést csalogatja elő, hogy valamennyien el akarjuk és van is mit elmondanunk. Harcodban az a szép, hogy megvívhatod. Gondolatban. A gyakorlat sokkal egyszerűbb: a sajtó és a sajtószabadság ma is kényszerpályán van. Politikai és piaci megszorításokban. A sajtó nem ártatlan, és így nem is lehet szabad. A sajtó elkötelezett. A jó ügy, az ember elkötelezettje. Az emberi igazság elkötelezettje. De mi az igazság? Hiszen mindenkinek megvan a saját kis igazsága. Hát, ehhez kell a sajtó. A nyilvánosság, a vélemény elmondásának szabadsága miatt. Hogy legyen. A jóérzés és lehetőség miatt. Ennyi, nem több. Felemelő és mehetünk tovább.
A sajtó szabadságát, azok kiknél a pénz és hatalom, soha sem adják. A sajtó szabadságát, mindig ki kell harcolni. A jóakarók ellen is. Hiszen politika volt, van és önmagának lesz is. Szabad.
