A múlt héten tele volt a magyar sajtó a hírrel, hogy Szegeden egy hatodikos fiú megverte tanárnőjét. A srác sodort egy cigarettát és tornaórán rágyújtott. Amikor a tanárnő rászólt, hogy azonnal dobja el, a gyerek az arcába fújta a füstöt, meg többször arcon ütötte és megrugdosta. Egy hatodikos gyerekről beszélünk.
Gyakran szoktuk mondogatni, amikor a tanárok panaszkodnak, hogy minden eszközt kivettek a kezükből ‒ nem lehet kiküldeni a tanulót az óráról, nem lehet megfenyíteni, sőt még arra is ügyelni kell, hogyan szólnak hozzá, mert a mai iskolások tisztában vannak jogaikkal ‒, hogy egy tanár a tekintélyével tartson rendet. Nem könnyű egy ilyen világban a tekintélyt kiépíteni, amikor zűrzavar és káosz uralkodik az értékrendekben, a fejekben. Nem csoda, ha a fiatalok nem tudnak eligazodni.
Ha otthon nem tanítják meg velük mi a helyes és mi a helytelen, hol a határ, amelyet nem léphet át a tanárával szemben, akkor bizony nehéz dolga van a pedagógusnak.
Ma van a pedagógusi jogok világnapja. Magyarországon már közfeladatot ellátó személynek minősítik a tanárokat. Ezen a napon kívánom a mi pedagógusainknak, hogy mielőbb legyenek ők is kiemelt réteg az igazságszolgáltatás előtt. Hogy a rájuk támadókat a legsúlyosabb büntetéssel sújtsák.
