Van, ami ránk tartozik, és van, ami nem.
Mi tartozik ránk? Az volna ilyen létvalóság, ami vagy aki felett kizárólag a mi zavartalan befolyásunk érvényesülhet. Találhatunk ilyen tartalmat? Neveltetésünk előre kiszabott útirányai és ösztöntermészetünk elménket uraló kényszerítő ereje komoly hatással vannak a cselekedeteinkre, döntéseinkre, ugyanígy a külső hatások, éppen ezért a rajtunk kívüli dolgok csak részben függhetnek kizárólag tőlünk.
Mi nem tartozik ránk? Az, amire nincs semmilyen befolyásunk. Nem rajtunk múlik például, hogy ma tíz órakor esik-e az eső, hacsak nem esővarázsló a foglalkozásunk.
Egyetlen dolog van, ami kizárólag ránk tartozik: az erkölcsi döntés. A morális szituációban ugyanis magunk döntünk magunkról. Erkölcsi döntés nem hozható a külső hatások alapján, mert ez azt jelentené, hogy a morális szituációban nem magunk döntünk magunkról.
Ebből egyenesen következik, hogy valódi erkölcsi súllyal egyedül és kizárólag az egyéni és szabad döntés bírhat. Csakis az ilyen cselekedetért terhelhet bennünket morális felelősség.
E felelősség vállalása teszi emberré az embert. Nem elég embernek kinézni, erkölcsi értelemben – szüntelen, minden morális szituációként jelenlévő pillanatban – is azzá kell válni.
