A napokban egy hosszúra nyúlt munkanap végén hazafelé baktatva az egyik ismerősöm mesélte, hogy kikapcsoltatta otthon az internetet, s most az egyik rég nem látott barátjával találkozik a városban.
– Tudod, szükségem van a kézfogásra, a vállveregetésre, a világhálón minden baráti kapcsolatom felszínes jelbeszéddé vált. Kíváncsi vagyok, hogy a következő egy-két hónapban kinek lesz ideje valóban rám, a szemembe nézni, megölelni, együtt meginni valamit, sétálni egyet, kimenni a tóra…
Elgondolkodtatott a próbálkozás, és csak remélni tudom, hogy pozitív tapasztalattal zárul a kísérlet.
Bár az okostelefonok és a közösségi oldalak korában egyszerű lenne kiterjedt kapcsolati hálót fenntartanunk, továbbra is csak a legszűkebb baráti körrel, a legközelebbi családtagokkal ápolunk aktív kapcsolatot. Társas életünk nem bővül, még ha barátaink köre, személye változik is: az új barátságok gyakran a régiek kárára köttetnek. – mutatnak rá a téma kutatói, akik azt is bizonyították, hogy képességünk véges a szorosabb érzelmi kötelék fenntartására, és ezen az új technológiák sem változtattak, inkább talán, mint a fenti példa is bizonyítja, rontottak.
