Én tudom, hogy ő tudja. Ő is tudja, hogy én tudom. Mindketten tudjuk, hogy tudjuk. Mégis úgy teszek, mintha nem tudnám, hogy ő tudja. Ő is úgy tesz, mintha nem tudná, hogy én tudom. Kölcsönösen tudjuk. Közös a teher. Úgy viselkedünk, mintha mindezt nem tudnánk. Én újságot készítek. Ő politikát csinál. Én hírül adom az ígéreteit, cselekedeteit. Beszámolok jelenlétéről, távolmaradásáról. Ő tárgyal és megbeszél. Én írok és rajzolok. Ő egyeztet és felavat. Általam teszi közzé politikai létét, fontosságát, jelentőségét. Ő a közösséget vezeti, én neki a közösséget szolgálom. Mindketten tesszük a dolgunkat. Jól. Rosszul. Ki-ki kaptafájának elismert mestere. Mindketten szeretnénk jobban élni. Mindketten boldogságra, békességre vágyunk. Túrós lepény, akác, bor és méz, munka és csend. Kell. Valami. Sem több, sem kevesebb. Mégis. Én tudom, hogy ő tudja, rá szavazok. Ő ettől nagyobb biztonságban érzi magát. Voksok által, közvetve javakat is nyer. Én teret, hogy ezt megírhassam. Tehát, egyenrangúak vagyunk. Pedig mindketten emberek voltunk. Jól. Rosszul.
