Az idei születésnapom attól lett különleges, hogy városom egyik enyveskezű polgára lenyúlta a biciklimet. Szép kis ajándék... Magam sem tudom, hogyan sikerült teljesen nyugodtnak maradnom, amikor hűlt helyét találtam az elnyűtt, rozoga kétkerekűmnek, melyet ugyan nem szerettem túlságosan, de becsültem, mert jelentős időt takarított meg nekem nap mint nap. Azt gondoltam, annyira vacak állapotban van, hogy rajtam kívül nem kell senkinek, úgyhogy magabiztosan mertem otthagyni bárhol, ezúttal a Városháza előtt, ahol még kamerák is akadnak, csak mint kiderült, éppen egyik sem néz arra.
Mivel az előző bringáimnak sem akadtak a nyomára, letettem a rendőrségi bejelentésről, hiszen legfeljebb a bűnügyi statisztikát rontom tovább, de kerékpárom csak akkor lesz, ha veszek egy másikat, ahogy eddig is. Úgyhogy rezignáltan vettem tudomásul, hogy megint megtörtént, és gyalog megyek haza, és ha már a biciklitolvaj ilyen kedvesen köszöntött fel azon a szép napon, az volt a legkevesebb, hogy cserébe balesetekkel teli közlekedést és rendőrségi razziát kívánjak neki, aztán ünneplésre adtam a fejem, mert mégiscsak születésnapom volt, még ha kerékpármentes is...
