Az egész akkor kezdődött, amikor az alsó szomszéd úgy döntött, hogy felrúgja a konvenciókat, és a nyári lakásrenoválást november elejére teszi.
Ezzel még semmi gond, ha őt nem zavarja, hogy az eltávolított ablakkereten keresztül nem az illuminált középiskolások ricsaja szivárog be a lakásba, hanem a hideg szél.
A baj csak azzal volt, hogy a „komsó” meggyőződéssel vallotta: ő egyedül is meg tud birkózni a feladattal. Kezdetben akkora zajt csapott a fickó, hogy a felsőbb emeleteken sírni kezdtek a gyerekek. A szomszéd nem bontotta a falat, hanem erőszakolta. Esküszöm, egy holtrészeg kőműves nagyobb óvatossággal bont le egy romházat, mint ahogy ő vetette rá magát arra az 55 négyzetméteres lakásra.
A „nyári” munkálat tegnapelőtt este kulminált, amikor a figura hőstette miatt egyszer csak elment az áram az első emeleten.
Akkor végre beadta a derekát: kihívta a szakembereket, akik délutánra befejezték a munkát.
Nehéz szülés volt, az emberi hülyeség pedig nem ismer határokat.
