Létezik egy mondás, mely szerint nem a méret a lényeg, avagy nem a méret számít. Részemről márpedig a méret döntő lehet. Most persze a főzésre gondolok. Az egész napos rohangálás, jobb esetben a száraz ételen tengődés után jólesik egy könnyű, vagy legalábbis otthoni meleg étel. A baj csak az, hogy amikor már igencsak éhesen hazaérek, azonnal enni akarok, nincs türelmem sokat bíbelődni az ebéd elkészítésével. Gyakran arra sem jut időm, hogy eltervezzem, mi lesz a nap csúcspontja, már ami az étkezést illeti. A megfelelő hozzávalók beszerzéséről nem is beszélve. Amikor tehát bemegyek egy üzletbe, szemügyre veszem a krumplit, mert a krumpli mérete fogja eldönteni, mi lesz belőle. Ez is főleg azért van így, mert nem szeretek krumplit hámozni, éhesen pedig pláne nem. Ha tehát szép, nagy, kerek krumplikra futok rá, akkor veszem a fáradságot, meghámozom és felszelem, majd pedig levesbe teszem, vagy mást találok ki belőle. Ha viszont már csak kis vacak krumplikhoz jutok, ami elég gyakran fordul elő, akkor nincs mese, csakis héjában főt, esetleg sült krumpli lesz belőle. Hasonló a helyzet a gombával. A kis gombákat tisztítás után felszelem, majd mártást készítek például tésztára. Ha azonban szép, nagy kalapos gombákra futok rá, akkor semmi szeletelés, a kalapokat megtöltöm valamilyen sajtfélével, és irány a sütő. Ennyire futja türelemből, időből és éppenséggel pénzből is, amikor estefelé rám tör az éhség.
