Holodomor 1932–1933, Molotov–Ribbentrop-paktum 1939, Téli háború 1939–1940, Katyńi vérengzés 1940, 1956-os forradalom, Prágai tavasz 1968, a Szovjetunió afganisztáni háborúja 1979–1989, Transznisztriai háború 1992, Első csecsen háború 1994–1996, Második csecsen háború 1999–2000, Orosz–grúz háború 2008, Ukrajna 2014... Elnyomás és imperializmus, az amerikai külpolitika ismertetőjegyei ‒ hallhatjuk nap mint nap. Viszont ha alaposan megvizsgáljuk a fenti listát, akkor láthatjuk, hogy ezek az ismertetőjegyek Oroszország külpolitikájában is ugyanúgy megtalálhatóak. Szerbiában az emberek gyakran hajlamosak démoni erőként ábrázolni Amerikát és a vele szövetséges nyugati hatalmakat, ezzel párhuzamosan dicsőítik Oroszországot. A szerbiai társadalom számos tagja nyugati életszínvonalat szeretne és nyugati kocsit hajtana, amerikai filmeket néznek, a gyermekeik a McDonald’s-ban esznek és amerikai zenét hallgatnak, ők pedig gyűlölik Amerikát. Ez tudathasadásos állapot, de a szerbiai nép ezt nem fogja fel, egy eszmét keres, amelyben hihet. Erre nagyon jók az orosz „testvérek” és a vezérük. „Putyin megmutatja a nyugatnak, hogy erős és ravasz, Putyin visszaszerzi Koszovót, Putyin mindenható!” A szerbiai társadalom jelentős része hisz a szerb–orosz barátságban, az oroszok pedig hisznek a saját érdekeikben. Idén elutaztam Oroszországba, a határőrök egy jó darabig nem engedtek be az országba, mert nem tudtak mit kezdeni a szerb útlevéllel. Kb. ennyit a nagy barátságról. Szentpéterváron szinte nincs orosz autó, csak márkás nyugati kocsik. Az oroszok imádják a pénzt, éppen úgy, ahogy az amerikaiak. Nagyon jól tudom, mivel dolgoztam Amerikában. A szerb társadalomnak fel kellene ébredni az illuzórikus álmából, hogy felfogja, az oroszok nem jótevő angyalkák, a mozgatórugójuk a pénz és az érdek. Egész Kelet-Európa, amely élt az oroszok alatt már megtanulta a leckét, a saját bőrén tapasztalta mit jelent az orosz barátság.
