Égő petárdát dobtak egyik este a szomszédunk postaládájába. Még szerencse, hogy a ládában nem volt levél vagy reklámújság, mert akkor akár meg is gyulladhatott volna a tölgyfából készült nagykapu, amelytől egyméternyire ott parkolt a család gépkocsija, a tartálya gázzal teletöltve.
A rendőrök gyorsan kijöttek a helyszínre, megnézték a biztonsági kamera felvételét, egyikük felismerte az egyik kiskorút, a gyereke iskolatársát. Remélem, figyelmeztették az érintett szülőket, hogy milyen köz- és önveszélyes játékot űznek az iskolából hazafelé tartó gyerekeik.
Úgy látszik, a petárda veszélyességére hiába figyelmeztet a média, szörnyű képeket mutatva letépett ujjú, csúful megégett arcú gyerekekről. A szép szó nem hat rájuk. Itt már csak a szigor, a példás büntetés segít, semmi más nem riasztja el a veszélyérzet híján levő gyerekeket, akik sajnos könnyedén hozzájutnak a petárdákhoz, rakétákhoz és egyéb veszélyes eszközökhöz. Erélyes fellépésre, büntetésre van szükség, itt nincs más megoldás, mert közeledik a december, amikor a petárdaőrület a tetőfokára hág.
