Közeleg az ajándékozás ideje, és ilyenkor mindig gondba esek, hiszen azon túl, ami személyemből fakad, nem igazán tudok bármit is választani a hozzám közel állók számára a kereskedelmi kínálatból. Őszintén szólva még magamnak sem. Az elmúlt évtizedek kiölték belőlem az anyagi dolgok iránti vágyakozást, a birtoklásvágyat, nem kell már újabb és okosabb telefon, jobban működő számítógép, háztartási csodamasina, amit a marketing révén mindenki a nyakamba szeretne varrni.
Nem megy. Sem gyermekeinknek, sem nekünk nincsenek anyagi dolgok iránti vágyaink az ajándékozás idejére. Valahogy úgy állunk hozzá, hogy ha az ünnepek során együtt lehetünk, nincs szükség különösebb felhajtásra. Fontosabbak az év közbeni ajándékok: látogatások, segítség, apró batyuk…
Persze az ajándékozás ideje nem hagy nyugton, most is azt láttam az egyik internetes portálon, hogy manapság már nem illetlen például minőségi bicskát ajándékozni hölgyeknek.
Innentől azon kell eszelnem, miként magyarázzam el hölgyemnek, hogy a karácsonyra kapott bicska a férfi számára sem sértő, és a hiedelemmel szemben nem vágja el a házassági köteléket, különösen, ha fizetünk érte. Mondjuk, szeretettel. Vagy szerelemmel.
