Az öltözködésünk sokat elárul rólunk. Valóban nem a ruha teszi az embert, de egy ismeretlen vagy akár ismerős ruházatából következtethetünk anyagi helyzetére, ízlésére, igényességére és persze arra is, hogy ki hogyan viszonyul egyik-másik eseményhez, hogyan jelenik egy díszülésen, lakodalomban vagy fogadáson.
Vannak helyzetek, amikor igenis az alkalomnak megfelelően kell felöltözni. Még a bohém újságíró vagy fotós, operatőr sem engedheti meg magának, hogy például a szabadkai városháza dísztermébe nyáron fél lábszárig érő nadrágban sétáljon be, és a legdivatosabb újságírónő sem jelenhet meg ebben az épületben papucsban és alig valamit takaró nyári felsőben. Az a hely tiszteletet parancsol.
Egyáltalán nem véletlen, hogy a bíróságra be sem engedik azokat, akik nincsenek tisztességesen felöltözve. Valamint az sem véletlen, hogy a szerb parlament külön rendelkezést hozott arról, hogyan kell a képviselőknek öltözniük. Tilos például farmerben megjelenni az ülésteremben, a nőknek pedig kihívóan öltözni. Jogos, hiszen ők a kiválasztottak.
Elnéztem a Magyar Nemzeti Tanács második ülésén a képviselőket... Nem lenne rossz számukra is valamilyen kódexszel szabályozni, hogyan illik megjelenni egy ilyen ülésen. Az MNT a vajdasági magyarság országos önkormányzata, a 35 képviselő pedig a kiválasztott, aki a délvidéki magyarság nevében dönt. Ehhez méltóan illene felöltözniük. Persze, tisztelet a kivételnek, akik az említett ülésen kifogástalanul jelentek meg. Vagy azt is mondhatnám: akinek nem inge, ne vegye magára.
