Az elmúlt évben szinte a csapból is az első világháború kitörésének századik évfordulója folyt. Az 1914 és 1918 közötti, a magyarság számára rendkívül tragikus végkimenetelű világégés centenáriuma kapcsán számos megemlékezésen vettek részt az egykoron harcban álló felek, s számos rendezvény, különböző ünnepség idézte fel a világháború cseppet sem idilli eseményeit. Őszintén remélem, hogy senki sem feledkezik meg az első világégés talán legfényesebb pontjáról, az 1914-es karácsonyi tűzszünetről sem, amikor is a szemben álló felek felülemelkedtek a háborún, és elkezdtek barátkozni egymással. Az egyik, had- és rendvédelemmel foglalkozó blog bejegyzése szerint volt futballmeccs, a németek kipróbálták az angol Virginia dohányt, az angolok meg a svábok török dohányát. Az énekekhez – az egyik brit közkatona emlékei szerint – két német katona is csatlakozott trombitával és harmonikával. Egy német baka pedig azon kezdett el agyalni, milyen jó is lenne, ha a fiatalok, akik ilyen értelmesen el tudnak egymással beszélgetni, találkozhatnának bárhol a világon. Ekkor pattant ki a fejéből az, amit ma Hostelling Internationalként ismerünk, s ami minden világjáró számára alvási, barátkozási lehetőséget jelent a nagyvilágban. Katonai szempontból lényegében semmi említésre méltó nem történt 1914 karácsonyán, „csupán” halvány reménye csillant fel annak, hogy véget ér az esztelen öldöklés. Sajnos ma már tudjuk, hogy a szemben álló felek barátkozása nem volt elegendő a háború befejezéséhez.
