Ismét felfedezték a csövön a lyukat: az ausztrál egyház összefüggést talált a cölibátus és a pedofília között. Bámulatos! Olyan ez, mintha „felismerték” volna, hogy a napsütésnek köze lehet a fényhez. E „zseniális reveláció” külön extrája, hogy ez az első katolikus testület a világon, amely (f)elismerte a kapcsolatot a kötelező papi nőtlenség és a papok gyermekek ellen elkövetett számos szexuális visszaélései között. Még extrább pedig, hogy „felvilágosodásuk” álláspontjának közlésekor tüstént jelezték, ez semmiképpen sem jelenti, hogy a cölibátus megszüntetését tartják szükségesnek. Isten ments! Lefordítva hát: rájöttek a napsütés és a fény közötti kapcsolatra, de ódzkodnak attól, hogy ajtót, ablakot nyissanak, így tovább ülnek a tök sötétben és annyit sem látnak a világ(osság)ból, mint a vakok.
És ezzel még nem merült ki az önámítás „bohózata”, a még haladó szelleműnek nevezhető ausztrál papokkal ellentétben ugyanis az amerikai egyház (májusi) konzíliumán határozottan elutasította a felvetést, hogy a pedofília és a cölibátus bármilyen korrelációban lehetne egymással. A szeplőtelen fogantatáshoz persze nem fér(het) kétség, meg ahhoz sem, hogy az Úr Ádám oldalbordájából „alkotta meg” Évát... aki aztán hagyta magát elcsábítani egy – beszélő – kígyótól. Hujjééé!
Ettől aztán még egy „hithű” ateistának is imádkozhatnéka támad... Kínjában.
