Tízezer lépés. A legújabb kutatások szerint ennyit kell megtennünk gyalog naponta, ha egézségesek akarunk maradni. Sétálgatok is a városban, de még sohasem számolgattam, hányat lépek egy-egy ilyen kiruccanás során. A fő az, hogy biztosan jót tesz egy kis séta, kiszellőztethetem a fejem a gondoktól, találkozhatok, elbeszélgethetek emberekkel. Mindenesetre teszek valamit az egészségemért – gondoltam én, mígnem a napokban arról cikkezett a sajtó, hogy mostanában nem ajánlatos járkálnunk a városban, mert a levegő szennyezettsége meghalad mindenféle mértéket, még a nem túl szigorú hazait is. A legnagyobb problémát továbbra is a járművek okozzák, de a fűtési idény is kiköveteli a maga kis szeletét a grafikonból. Ráadásul, ha még olyan közegben tengetjük napjainkat, amelynek levegőjét egy állati fehérjéket feldolgozó üzem (közérthetőbben: dögégető) is szennyezi, mint Topolyán, akkor valóban csak a fejünk szellőzhet ki valamelyest, a tüdőnk már kevésbé, sőt jó, ha még nem károsodik a légzőszervünk. Immár a negyedik tiltakozó akcióra vonult ki a város polgárainak egy csoportja a minap, hogy legalább ne legyen olyan elképesztően büdös a levegő, ha már egyébként is káros anyagokkal telített. Sajnos nem túl hatásosak ezek a megmozdulások. Ha egyáltalán ki is szabnának büntetést az üzemre, az annyira nevetséges összeg lenne, hogy a kiszsebből kifizetnék. Az is lehet azonban, hogy ők csak a mi „jóakaróink”, s így figyelmeztetnek bennünket arra, hogy maradjunk inkább a négy fal között. Igen ám, de akkor hogy lesz meg az a tízezer lépés?!
