Lapunk egyik múlt heti reggeli jegyzetében, de máshol is olvashattunk már arról, hogy egyre kevesebben olvasnak nyomtatott lapokat és könyveket, egyre nehezebb a könyvkiadók helyzete, és a világhálón tapasztalható kalózkodás miatt egyre nehezebb vásárlókat találni a kiadványokhoz. Viszont igyekszem pozitívan állni a dologhoz, ugyanis szerencsére számtalan olyan élményem volt, amely cáfolja, vagy legalábbis árnyalja ezeket a kijelentéseket. Legutóbb például egy budapesti látogatás alkalmával ismerőseimmel betértünk az univerzum talán legolcsóbb könyvkereskedésébe. Minőségi kiadványok, ritkaságok, elérhető (mondhatni diszkont-) áron. Ettől olcsóbb talán csak akkor lehetne, ha a kereskedésben fizetnének a vásárlónak. És hogy mit tapasztaltam? Az emberek egymás lábát taposták, állandó bocsánat, elnézést hangzott, ahogy valaki a másik előtt elhelyezkedő könyvért odanyúlt (megsértve annak intim szféráját), kerülgették egymást könyvekkel (!) megpakolt bevásárlókosarakkal, a kasszánál hosszú sor kígyózott, és még csak szerencsesütit sem kellett adni a vásárlóknak. Mit bizonyít ez? Szerintem azt, hogy igény igenis mutatkozik könyvekre, van valami vonzó abban, hogy egy-egy leírt történetnek a testét is érezzük, csak hát jobban féltjük a pénztárcánkat, mint a könyvespolcunkat.
