Nálunk még el sem érkezett az új esztendő, a híradásokban már szerepelt, hogy Sydneyben csodálatos tűzijátékkal búcsúztatták az óévet és köszöntötték az újat. Összesen hét tonna robbanóanyagot használtak fel. Miután az egész földkerekségen körbejárt az idő, és megérkezett mindenhová az új év, a híradók már úgy fogalmaztak, hogy a világon a legszebb tűzijátékot az ausztrál fővárosban rendezték.
Nagyon-nagyon elszomorodtam. Ki se tudom számolni, mennyi pénzbe kerül hét tonna tűzijáték. Nem azt mondom, hogy nem kell ünnepelni és nem kell, hogy csillogjon az ég, de hogy néhány perces tűzvirág is elég lett volna, abban biztos vagyok.
Ezek kidobott pénzek. Hogy nem jut ilyenkor eszébe a szervezőknek, hogy visszaveszünk egy keveset, és megsegítjük a szegényeket. Biztos vagyok benne, hogy ha az ausztrálok a hét helyett csak egy tonna tűzijátékot használtak volna el, ami nagyon-nagyon sok, a fennmaradt pénzből több iskolát is fel tudtak volna építeni ott, ahol arra szükség van, vagy vásárolhattak volna kórházi eszközöket azoknak, akik nem tudják megvenni. S nemcsak Sydneyben kellene visszafogottabban robbantgatni a tűzijátékokat, hanem más városokban is, a mi kisvárosainkban is lehet ezen takarékoskodni. Csak oda kellene figyelni.
