A január elnevezése a többi hónapéhoz hasonlóan latin eredetű. Régiesen januárius a neve. Az ókori római isten, Janus után kapta nevét, akit a szerencsés kezdet, valamint a kapuk és átjárók isteneként tiszteltek.
Kr. e. 153-tól lett január az év kezdete, addig márciustól számították az évet, és csak tíz hónapból állt.
A régi magyarok Fergeteg havaként ismerték, régi katolikus keresztény neve Boldogasszony hava. Természetesnek tűnik a magyarok Mária-tiszteletének ismeretében, hogy őseink neki szentelték az év első hónapját. Jankovics Marcell még hozzáteszi, az elnevezést az a tény is megerősíti, hogy január a Szent Szűz anyai tennivalójának, boldogságának az ideje. Boldog szavunk eredetileg bőségest jelentett, és akinek volt mit, az tényleg ehetett, ihatott ebben az időszakban bőséggel.
Hónapneveinkhez és azok napjaihoz, illetve a napokhoz kapcsolódó nevekhez megfigyeléseken és tapasztalásokon alapuló ősi bölcsességek társultak.
Ha vízkereszt vizet ereszt, a tél soká ki nem ereszt (január 6.); Piroska napján, ha fagy, negyven napig el nem hagy (január 18.); Csurran-csöppen Vince, tele lesz a pince (január 22.)...
Aki nem hiszi, járjon utána!
