A múltkor Budapesten voltam színházban, s érdeklődve figyeltem, hogy ott milyen öltözékben jelenik meg a közönség. A férfiakon öltönyt, pulóvert, de a farmernadrág és kockás inges változat is előfordult. Az ifjú és idősebb hölgyeken egyaránt láttam nagyestélyit, kisestélyit, koktélruhát, kiskosztümöt, sőt kézi vagy gépi kötésű pulóvert, kardigánt, vagy csak szoknya-blúz összeállítást is. Amit viszont a tizen- és huszonéveseken sem láttam: platformos talpú, legalább 15 cm magas sarkú cipőt és tenyérnyi miniszoknyát.
Nálunk ugyanis még komoly rendezvényeken is ilyesmiben látom az ifjú hölgyeket. Nemcsak a tizenéveseket, huszonéveseket, hanem például még egyes, a harmincas éveik elején járó anyukák is az óvodai, iskolai ünnepségeken is ún. platformos talpú, hihetetlen sarokmagasságú cipőkben, kihívó „alig szoknyában”, feltűnő sminkkel és extravagáns frizurával jelennek meg, mintha modellválogatón vennének részt. Még ha meg is van hozzá a megfelelő alakjuk, és ha azzal vádolnak meg, hogy a középkorú, molett nők szokásos irigysége beszél belőlem, akkor is állítom: komoly rendezvényeken, oktatási intézményben nem illik ilyen öltözetben megjelenni, esetleg buliban, kávézóban. Csak egyet nem értek: az anyjuk miért nem figyelmezteti őket erre?!
