„Women. They are a complete mystery” – nyilatkozta Stephen Hawking fizikus a New Scientistnek. Aki előtt az űr fekete lyukai lelepleződnek, aki belelátott a kvantumgravitáció misztériumaiba, s aki betegségekkel küzdve is a relativitáselmélet és a kvantumfizika egyesítésén fáradozik, az a legtöbbet mégis a női nemen töri a fejét, a nőt tartja a legnagyobb rejtélynek! Ehhez, ugye, már nagyon nincs is hozzáfűzni való, ha ő mondja, csak bólogatni lehet. Meg amúgy is bólogatnánk, kimondatlanul is. Igaz, a helyzetet bonyolítja, hogy ha nőt mondok, csaknem négymilliárd személyt értek alatta. Négymilliárd rejtély!, amely itt sétálgat, uraim, körülöttünk, vagy – az általánosabbat mondva –, itt körözünk körülöttük: anyák, nagymamák, húgok és nővérek, ápolónők, tanítónők, kancellárok és lapszerkesztők, Évák és Annák minden mennyiségben...! Csak egy kérdés fogalmazódik meg Hawking felé, magamban is folyton érezve a lázt, hogy eme halaszthatatlan tudományos rejtély közelébe férkőzzem, miért az eget kémlelte hetven évig a fizikus, ha a valódi misztérium a földön jár? Pilinszky mondata jut eszembe. „Korunk emberét a másodrendű dolgok érdeklik. A világot azonban a költészet, a hallgatag nők és a magok tartják fenn.”
