Ha már ünnepnapja van a Himnusz megszületésére emlékezve a magyar kultúrának, akkor kívánságom szerint ez lenne az a nap, amikor művelődési intézményeink, akár egy időben is – ami máskor egyébként az egyeztetés hiánya miatt, sajnos, megtörténik –, a választás lehetőségét megadva kínálnának a naphoz illő programot. Jó lenne minél kevesebb patetikus ünnepi beszéddel, de annál több magyar alkotás bemutatásával, megszólaltatásával, felelevenítésével emlékezetessé tenni az ünnepet, hogy éreznénk azt a gazdagságot, sokszínűséget, amelyet a magyar kultúra jelent. Természetesen az iskolai órákat, de akár az óvodai foglalkozásokat is ki lehetne használni erre. Válogathatnánk bőven a népművészet, a különböző művészettörténeti korok, de a XX. század, a jelen alkotásai között. Milyen jó lenne, ha filmvetítés, hangverseny, színházi előadás, író-olvasó találkozó, kiállításmegnyitó, táncház között kellene döntenünk.
No, de nem vagyok elégedetlen: Topolyán vajdasági költők portréiból nyílik fotókiállítás, emellett verseikből válogatott irodalmi műsorral várják az érdeklődőket, s ígérnek az ünnep szelleméhez illő programot, fokozottan is jelezve, hogy miénk is ez a nap.
Ha azonban nem tudunk eljutni egyetlen ünnepi eseményre sem, mi magunk is tehetünk valamit; hiszen családi körben, karosszékben ülve, könyveket lapozgatva, erre az alkalomra kiválasztott filmmel, lélekmelengető muzsikával is emlékezetessé tehetjük e jeles napot.
