Nézem a magyar tévécsatornák hírműsorait, amelyekben egy-egy bűnesetről szóló híradás során megszólaltatják az illetékes kapitányság szóvivőjét is, aki elmondja mindazt, amit a rendőrök közölhetnek az esetről. Teszi ezt azonnal és a helyszínen. Ám mondjuk a Csongrád megyei illetékes szóvivő mobilszáma is publikus, őt lehet hívni ilyen ügyekben.
Ez jutott az eszembe a minap, amikor Kelebia egyik utcájának lakói felháborodásuk okán lezárták az utcát. A Pannon tévés kolléga szerette volna a helyszínen lévő rendőrt megszólaltatni, aki karjait széttárva közölte, hogy „sajnálom, nem vagyok feljogosítva arra, hogy nyilatkozzak”. Ráadásul a helyzet annyival árnyaltabb, hogy hétvégén a szerbiai kapitányságok nem adnak ki közleményt. Mindarról, ami péntek estétől hétfő reggelig történik, hétfőn adnak hírt.
Ugyanez a helyzet, ha bármilyen témával kapcsolatban szeretnénk a rendőrség, tűzoltóság, börtön vezetőségével vagy más illetékeseivel beszélni. Először írni kell egy kérvényt, azt elküldeni Belgrádba, a minisztériumba, és ha ott jóváhagyják, akkor lehet csak nyilatkozathoz jutni.
Fényévekre vagyunk a nyitott társadalomtól, a napilap ne tudósítson naprakészen. Várja ki, amíg a bürokrácia nevű malom minden egyes köve megőrli, amit meg kell. Ja, hogy közben a téma is esetleg okafogyottá válik? Hát, ez van.
