Az én munkahelyemül is szolgáló hotelban több külföldi figura is dolgozott. Ott volt Dimitríj, a csendes, atletikus orosz, aki iránt Adreanna, az amerikai olasz pincérnő táplált plátói szerelmet. A hotel ügyeletes flaszterkoptatója, Nick azonnal meg is jegyezte: ez az egyoldalú viszony a hidegháborús konfliktus teljes meggyalázása.
Igaza volt, ha figyelembe vesszük, hogy Adreanna meggyőződéses republikánus volt.
Ott volt a macedón takarító, Michelle, akire az amerikaiak ragasztották ezt az előkelő francia nevet.
A név nem volt összhangban a fiatalember küllemével és jellemével sem. Hangosan szidta a vendégeket meg a mexikói kollégáját. Hozzám kizárólag szerbül beszélt, nagyon kedvelt, mert látta rajtam, hogy én sem nagyon szeretek dolgozni. Percekig beszélt nekem arról, hogy a JSZSZK egykori nagyvezére egy „pošten čovek” volt, nem olyan, mint „ezek” (ilyenkor arra is volt példa, hogy szabad karjával pont egy másik macedón munkatársára is rámutatott).
Végül ott volt a kínai fickó, akit mindenki csak Franknek hívott, csupán azért, hogy meg tudják szólítani valahogy.
Ő azzal a közlésével húzta ki a gyufát mindenkinél, amikor elmondta, hogy a kaukázusi embertípus kétkezi munkára teremtetett, míg a kínaiak a gondolkodásra.
Az eszmefuttatását akkor fejezte be, amikor az előkelő Michelle megpróbált rágörbíteni egy strandágyat.
