Bálint-nap van. Egyesek szerint 1990-ben importáltuk ezt az ünnepet az angolszász országokból, akárcsak a halloweent a tengerentúlról. Mások viszont úgy tartják, a Bálint-nap igenis magyar ünnep, hiszen sok helyütt máig élnek a hozzá kötődő népszokások.
Ezen a napon megmetszik a gazdák a birtokuk négy sarkában lévő szőlőtőkéket, hogy távol tartsák a tolvajokat meg a madarakat. Másutt napkelte előtt ugyanebből a célból megkerüli a gazda birtokát. Van, ahol úgy tartják, ez a nap az égi madarak menyegzője, mert számukra is már kedvező időjárás van. És ősi néphit az is, hogy Bálint-nap után már kezdődik a tavasz, ezen a napon már lehet kezdeni a munkálatokat a kiskertben.
Mégsem ezek a szokások terjedtek el, élnek tovább, hanem elsősorban a szerelmesek napjaként ismerjük, tartjuk számon, vagy mindazoknak a napjaként, akik szeretik egymást. Ez a nap a kedvességé, az örömé. S már ezért megéri ünnepelni.
Igaz, hogy a kereskedelem, a fogyasztói társadalom kisajátította ezt az ünnepet is, mint annyi minden mást, de ezen a napon ne erre gondoljunk, sokkal inkább az egymás iránti figyelmességre, a szeretetre, szerelemre. Még akkor is, ha import áru.
Legyen jó hangulatú, romantikus a Valentin-napjuk!
