Új életet akarunk kezdeni, több pénzt akarunk keresni, elmegyünk, mert itt már csak maffiózók vannak – hangoztatják a koszovói emigránsok, akik családjaikkal kelnek útra ezekben a februári napokban azért, hogy valahol Németországban vagy másutt, Nyugaton találják meg boldogulásukat, új hazájukat, az emberhez méltó életet. És, ha ilyen ütemben folytatódik az elvándorlás, egy év alatt Koszovó lakosságának egy hatoda hagyhatja el az országot.
Vajon miért éppen most? Miért olyan sürgős ez az új kezdet – télvíz idején, hidegben, úttalan utakon, árkon-bokron haladva gyerekekkel a kézben? Már azt is gondoltam, hogy a média felfújta a dolgot, aztán azt is, hogy biztosan nem újkeletű dologról van szó, mert az elvándorlás ezekről a tájakról folyamatos, nemcsak Koszovóból, hanem innen, Vajdaságból is elmennek az emberek, főként a fiatalok. Még akkor is, ha itt nincsenek maffiózók. Vagy inkább – nincs belőlük annyi, mint tőlünk délebbre.
Aztán már gondoltam arra is, hogy ez a „népvándorlás” nem véletlen, hogy valaki a háttérből, a kulisszák mögül irányítja a dolgokat, szerencsétlen embereket. Mert nem először használták ki eszközként sem a koszovóiakat, sem a térség más etnikumait, bizonyos célok elérésére. Mi lehet a cél?
Hát a pénz. Mintha valaki közvetetten üzenetet küldene a Nyugatnak: ha nekünk is „csöppentetek” azokból a temérdek milliárdokból, melyeket oly „nagylelkűen” osztogattok görögöknek, spanyoloknak, íreknek, ...szerbeknek, és ki tudja még kinek nem, talán itthon maradhatnánk, hogy a saját hazánkban leljük meg egzisztenciánkat!
