Pécsett egy pap úgy gondolta, hogy az ételmaradékot nem dobja a kukába, hogy aztán onnan kotorásszák ki a hajléktalanok, hanem egy élelmiszerládát csináltatott a templom kerítésére, és oda vitte ki a maradékot. A zöld dobozra azt írták „Enni adok – Enni kapok”. S alig egy hét alatt már nem csak a pap vitte a fél üveg lekvárt, a kekszet, a maradék kenyeret a dobozba, hanem mások is. Eggyel több szendvicset vettek az arra járók, vagy otthonról hozták el a maradékot. S kiderült, hogy nemcsak a hajléktalanok, hanem a város szegényei is ide járnak. A tapasztalat szerint tízpercenként kerül új élelmiszer a zöld dobozba, s körülbelül ugyanennyi idő alatt el is tűnik, amit a jótevők bele tettek. Magyarországon a példa ragadós lett.
Jó lenne, ha hozzánk is eljutna a híre, gyakran látok ugyanis a konténerek tetejére rakott élelmiszert, mert aki kitette, annak nem volt lelke a kukába dobni. Mégis, mennyivel emberségesebb lenne egy dobozba rakni azt, amit oda szeretnénk adni annak, akinek ez jól jönne.
A világ élelmiszer-termelésének évente egyharmadát kidobjuk. Ez 1,3 milliárd tonnát jelent. Szerbiában évente 250 ezer tonna élelem kerül a konténerekbe.
