„Füstölögtem” annak idején eleget a szülői értekezleteken, amikor rendre másról sem ejtettünk szót, mint a viselkedéséről annak az egy-két diáknak, akiknek mindig sikerült balhéba keveredniük. Még inkább, ha maguk tettek róla, hogy a figyelem középpontjába kerüljenek. Így gyakran a gyerekeink szellemi, érzelmi, társasági, tanulmányi vagy bármilyen más irányú fejlődése helyett azon tanácskoztunk, miért kellett xy-t azon kapni, hogy a lányokat a hajuknál fogva ütögeti a falhoz, vagy az iskolaudvar kellős közepén a fa tövében végzi el a szükségletét. Ezenkívül arról a mégsem kívánatos jelenségről is szót ejtettünk, hogy xy miért lóg az órákról, és miért kergeti őrületbe azt a társát, aki esetleg még tanulni is szeretne az iskolában.
Most már nem kell szülői értekezletre járnom, és talán ezek a „füstölgések” is feledésbe merültek volna, ha újra és újra nem jönnék rá a szinte óramű pontosságú ismétlődésre: ez a jelenség „nagyban” is funkcionál. Ahelyett, hogy érdemleges dolgokkal foglalkoznánk, lépten-nyomon visszahúzó, extrém, abnormális, jobb esetben is csak válságos... helyzetekkel és emberekkel foglalkozunk. Lapozzunk csak végig egy újságot, vagy nézzünk meg egy híradót!
