Azt szoktuk mondani, minden sikeres férfi mögött egy alázatos nő áll. Ez fordítva is igaz. Sőt azt gondolom, hogy egy család csak úgy működhet, ha a felnőttek egymást segítik. A nő attól még hogy van munkája, vagy ha közéleti szerepet vállal, vezetői beosztásban van, még nem szűnik meg nőnek lenni.
A történelem elsöpörte már azt a beidegződést, hogy a férfinek a dolga anyagi biztonságot teremteni a családnak, ergo csak a munkájával kell foglalkoznia. A világ megváltozott, a női és férfiszerepek is módosultak. A női emancipációval nemcsak a nők kaptak a nyakukba a több jog mellé több munkát, hanem a férfiak is. A többletmunka pedig abból kerekedik, hogy lehetővé kell tenni a feleség előrehaladását is, le kell venni a válláról a házi munka vagy más, kizárólag a nőkre háruló munka egy részét.
Attól, hogy a nő dolgozik, esetleg közéleti szerepet vállal, karriert épít, nem rosszabb anya azoknál, akik ezt nem teszik. Csak a jól működő családhoz neki több segítségre van szüksége. Ez éppen olyan természetes számomra, minthogy a férjet ki kell szolgálni, a háttérben mindet el kell intézni, hogy az nyugodtan foglalkozhasson a munkájával. Az ilyen esetekben nőnek lenni jó. Ha ez hiányzik, akkor az emancipáció nyűg, mégpedig levethetetlen.
